Ketten már a négy között...
A tegnapi napon lejátszották a negyeddöntők első két mérkőzését. Nem panaszkodhattunk a meccsekre, hisz mindkettő fordulatokban gazdag összecsapássá nőtte ki magát. A délutáni mérkőzésen Brazília Hollandiával mérkőzött meg, míg este Uruguay Ghánát fogadta.
Hollandia - Brazília: 2-1 - A nap mérkőzése
A holland-brazil összecsapás előbbi csapat támadásaival indult, többet is birtokolták a labdát Robben-ék, azonban ha a brazilok elindultak Stekelenburg kapuja felé, akkor látszott, hogy a holland védelem veszélyben érezheti magát. Már a 7. percben gólnak örülhetett volna a brazil tábor, de azt a bíró les miatt érvénytelenítette. Három perc múlva azonban megint jött Robinho és most már ténylegesen vezetéshez juttatta csapatát. Az első félidőben úgy tűnt, hogy az igen magabiztos brazilokat nem lehet ma megverni, azonban ez csak a második félidő 53. percéig volt igaz, amikor is Sneijder jobbról beadta a labdát a kapu előterébe, Júlio César azonban nem tudta azt kiütni onnan, mivel védője, Felipe Melo fejjel megelőzte őt, így a labda egyenesen a brazil kapuba szállt. A selecao ezután látszólag megzavarodott, nem nagyon értették hogy kaphattak gólt, azonban a 69. percben már azon törhették a fejüket, hogy kaphattak még egyet. Robben szöglete után Kuyt csúsztatta meg a labdát, majd jött megint Sneijder és mattolta a brazilokat. De szó szerint, hisz miután hátrányba kerültek a brazil játékosok elvesztették a fejüket. Ahelyett, hogy a játékkal törödtek volna inkább leálltak kakaskodni a hollandokkal, szabálytalanságokkal vétették magukat észre. Ennek meg is lett a hozadéka, hisz a 73. percben Felipe Melo piroslapot kapott, miután alattomosan megtaposta a földön fekvő Robbent. (A meccs után azt nyilatkozta, hogy el tudná törni Robben lábát....) Eközben az idő egyre fogyott, ami a hollandok javára hajtotta a malmot. A hátralévő játékidőben a brazilok már nem tudtak egyenlíteni, így némi meglepetésre Hollandia került a négy közé. A mérkőzés után Dunga bejelentette lemondását, ami várható volt, hisz Brazíliában eddig is elég sok támadás érte arra vonatkozóan, hogy védekező taktikával küldte csapatát a pályára.
A meccs embere - A nap játékosa
Az Inter középpályása, Wesley Sneijder eddig a hollandok egyik legjobb játékosának mondhatja magát a világbajnokságon. Öt mérkőzésen 3 gólt szerzett, a brazilok elleni meccsen pedig főleg neki köszönhető a győzelem és ezzel együtt a továbbjutás. Bár a hollandok első találata végül Felipe Melo öngóljaként került a statisztikába, azért ne vegyük el Sneijder érdemeit a gólt illetően. A vezetést jelentő találat már egyértelműen az ő fejéről került a kapuba, így másfél találatával a meccs legeredményesebb játékosa lett, csapata pedig neki köszönhetően készülhet az elődöntőre. Ezért megérdemli, hogy a meccs és a nap játékosa is ő legyen.
Nemrég a FIFA is úgy gondolta, hogy Sneijder megilleti az első gólt, így végül az ő neve került a jegyzőkönyvben a gól mellé. Azt hiszem jó döntés volt.
Néhány szó a bíráskodásról...
Nem tudok elmenni a japán bíró meccsen nyújtott teljesítménye mellett szó nélkül. A mérkőzés nagy részében tényleg azzal kellett foglalkozni, hogy ő éppen mit csinál, rengetegszer állította meg a játékot sokszor csip-csup dolgokért. Persze elvitathatatlan, hogy a brazilok első gólja előtti leshelyzetet és Felipe Melo piroslapját is jól ítélte meg, nagyobb hibája pedig nem volt, azért kissé idegesítő volt, hogy folyton megszakította a játékot és döntéseit is némi hezitálás után hozta meg.
Uruguay - Ghána: 4-2 tizenegyesekkel (1-1)
Az egyetlen talpon maradt afrikai csapat, Ghána Uruguay ellen lépett pályára a nap másik negyeddöntős mérkőzésén. Az első félidő 30. percéig az uruguayiak uralták a mérkőzést, a hátralévő negyed órában azonban a ghánaiak csodálatos játékot mutattak be a pályán. Megkoronázva teljesítményüket az eddig csak csereként számításba vett Inter játékos, Muntari 35 méterről hatalmas gólt lőtt. A második félidő elején szintén az afrikaiak domináltak, azonban azt lehetett látni, hogy egy-egy szöglet vagy szabadrúgás után Uruguay igencsak veszélyezteti a kapujukat. Az 55. percben pont egy rögzitett helyzet után sikerült az egyenlítés a Célestének Forlán révén, bár a gólban benne volt a rossz irányba mozduló Kingson kapus is. A hátralévő időben kiegyenlített játékot láthattunk a pályán, itt is ott is adódtak helyzetek, azonban a 90. perc végén még mindig 1-1 állt az eredményjelzőn. Jöhetett a 2x15 perces hosszabítás, aminek hosszabításában Ghána kétszer is megszerezhette volna a győztes gólt. Történt ugyanis, hogy a 121. percben a ghánaiak Muisera kapuja elé keveredve kétszer is ráküldték arra a labdát, azonban először Suárez lábbal hárított, majd a visszalőtt labdát kézzel ütötte ki szinte már a gólvonalról. A bíró kiállította Suárezt, a ghánaiak pedig kaptak egy 11-est, ha belövik, ott vannak a négy között. Asamoah Gyan - aki a Vb-n és a meccsen is a csapat legjobb játékosa volt - azonban felső lécre lőtte a labdát, így jöhettek a büntetők. Az uruguayiak egyértleműen lélektanilag előnyhöz jutottak, míg a ghánai játékosokon látszott, hogy a kihagyott büntető hatása alatt vannak. Asamoah Gyan azonban újra odaállt a 11-es pont elé, és most nem hibázott, mint ahogy előtte az egész meccsen kitűnően teljesítő Diego Forlan sem. A harmadik körig fej-fej mellett haladt a két csapat, ekkor azonban John Mensah 11-esét kifogta Muisera, de még így is megmaradt Ghána esélye, hisz a következő körben Pereira nagyon csúnyán kapu fölé lőtte a labdát. Az afrikai csapat azonban nem tudott élni ezzel, ugyanis az U20-as VB legjobb játékosának választott Dominic Adiyiah csapattársához hasonlóan rosszul lőtte a büntetőt és az uruguayi kapus ezt is lefülelte. Miután Abreu pimaszul, de jól helyezve a kapuba juttatta a labdát, már nem volt tovább és Uruguay ünnepelhette továbbjutását.
A meccs embere
Sok kritika éri a VB-n a nagy sztárokat, akik nem tudják azt adni, amit klubcsapataikban láttunk tőlük évközben. Közülük kivételt képez az Athlético Madrid támadója, Diego Forlan, aki viszont a VB eleje óta vezéregyénisége az uruguayi csapatnak. A Ghána elleni meccsen is igen agilisan játszott, ő szerezte az egyenlítő gólt egy jól elvégzett szabadrúgásból és a rögzített helyzetekből mindig veszély alakult ki, ha ő állt a labda mögé. Saját 11-esét tökéletesen értékesítette, nagy hasznára volt csapatának a meccsen, így megérdemli a meccs embere címet.
Néhány szó a bíráskodásról...
Ha a japán bíró esetében panaszkodtam, akkor a portugál sporttárs sem maradhat ki a sorból. Bár ő nem fújta állandóan a sípját, viszont asszisztensével együtt elnézett egypár les szituációt - amikor nem volt les azt lefújta, amikor az volt akkor meg továbbengedte az akciót. Többek között a 11-es előtti szituációnál sem vették észre segítőjével együtt, hogy bizony az első kapuralövést les előzte meg.
A nap gólja
A nap legnagyobb gólja egyértelműen Muntari nevéhez fűződik. Az Inter játékosa még az első félidő végén vezetéshez juttatta Ghána csapatát. 35 méterről váratlanul kapura lőtte a labdát, amely az uruguayi kapust is meglepte, nem is tudott rá időben reagálni, így a Jabulani utat talált a kapuba. A gyönyörű gól ellenére, és a ghánaiak által játszott nagyon látványos futball dacára a szerencse Uruguay mellé állt, így Sulley Muntari egyetlen VB gólja aztán nem ért sokat. Minden esetre egy góllövő szépségversenyre nyugodtan lehetne nevezni.
A nap legnagyobb drámája
Ghánának megadatott az esély, hogy a hosszabítás hosszabításának utolsó percében lőhetett egy 11-est. Ha bemegy, akkor Ghána négy között van, de mint tudjuk, Asamoah Gyan hibázott és jöhetett a lutri tizenegyes párbaj. Ghána pedig alulmaradt ebben és végett ért számukra a VB... Ugye ha egy kéz nem ér bele a labdába....
Antihősből hős
Az a kéz pedig Luis Suárezé volt, aki az egész meccsen inkább rombolt, mint épített volna. Góltól mentette meg csapatát, mikor kézzel kiütőtte a kapu felé nagy sebességel érkező labdát, azonban abban a pár percben, amíg Asamoah Gyan a 11-eshez készülődött a poklok poklát élhette meg. Aztán kisvártatva a mennyekbe került, majd a meccs után egyenesen nemzeti hős lett. Ilyen az igazi szerencse....
A nap pasija
Egy újabb uruguayi következik a sorban, név szerint Edinson Cavani, a Palermo 23 éves támadója. A válogatottban hetes mezben játszó focista 1987. február 14-én született Saltoban. Karrierje az uruguayi Danubio csapatában kezdődött, majd 2007-ben áttette székhelyét Olaszországba. A nemzeti válogatottban 2008 februárjában mutatkozhatott be egy Kolumbia elleni mérkőzésen. A VB-n eddig 4 mérkőzésen lépett pályára, gólt még nem szerzett. Olaszos kinézete nem véletlen, hisz apai ágon a nagyszülők maranelloiak voltak.
A nap szurkolója
A múltkor egy holland narancssárga oroszlán került be a nap szurkolója rovatba, most pedig egy uruguayi kacsát vélt felfedezni a kamera a lelátón szurkolók között. Mondtam én, hogy a drukkerek igencsak leleményesek kosztümügyileg, kabalaállatból pedig sosem elég. Minden esetre most szerencsét hozott Uruguaynak a kék kacsa.
A negyeddöntők második napján először Németország lép pályára a Maradona által irányított Argentína ellen, majd este egy másik dél-amerikai csapat, jelesül Paraguay küzd meg az Európa-bajnok spanyol armadával a négy közé kerülésért. Jó meccsekre van kilátás.
